Ügyetlenkedésünk, tapasztalataink...

Ismerőseink, barátaink közül gyerekkorában szinte mindenki szeretett volna otthonra kiskutyát. A szülők mindenkit ugyanazzal a szöveggel csitítottak: "A kutya nem lakásba való! Ha annyira szeretnéd, válassz magadnak valami más kis állatot, akire majd te vigyázol!" Vagy a másik változat: "Egy kutya nagy felelősség! Etetni kell, meg sétálni vinni, akkor is ha esik, és nincs kedved! Majd, ha kicsit nagyobb leszel, akkor beszélünk róla még!" Így lettek a legtöbb gyereknek halai... Persze ez nem pótolta a kutyát, meg sokat kellett vele foglalkozni, akváriumot takarítani, úgyhogy általában hamar felszámolásra kerültek... Így volt ez nálunk is! Néha azért egy-egy kóbor kutyát hazavittem, de újra előkerült a régi lemez, és a kutya újra hajléktalan lett... (Állítólag már a babakocsiban is hívogattam a kutyákat, igaz nem tudhattam, hogy anyukám fél tőlük...) Aztán jött a szüleim nagy ötlete: lesz kutya! Elvisszük a mamáékhoz (40km-re laktak falun!), náluk lakik, de a tiétek lesz (mármint az öcsémé és az enyém)! Egy 9 és egy 7 évesnek már ez is tuti király ajánlat volt! Így került hozzánk Gömbi! Aranyos kis keverék kutyus... Egy éjszakát töltött a lakásban, de mindenhol otthagyta a "nyomát"... kimászott a helyéről, és mindenhova odapiszkított! Persze, hogy egy felnőttnek kellett belelépni... Szóval Gömbi másnap költözött is... Sok jó történetünk volt vele, de sajnos elütötte egy autó... Ezután kaptam halakat, csak nyugodjak már el, de azok meg sajnos kiugrottak az akváriumból! Na, ez azért elég nyomós érv volt, hogy továbbra se kapjak otthonra kutyát... Aztán az egyetemen vigyáztam egy hörcsögre (hörcsögöt is akartam, de a szüleim a rágcsálókért sem rajongtak...)! Végül a szobatársaimtól kaptam egy kis hörcsögöt! Ördögnek, meg Golyónak hívtam! Baromi gyorsan képes volt eltűnni! Mindig utaztunk a vonaton haza, meg vissza! Vettem neki minden jót, kereket is! Az durva! Nem tudom mért, egész éjszaka azt hajtotta. Mármint azt nem tudom, hogy mért éjszaka?! Persze, azért van, hogy mozogjon, meg ilyesmi, de azt nappal is lehet! Ráadásul egy idő után felmászott a keréken és mindig megszökött. Az előszobában egyszer összetalálkozott valamelyik szülőmmel. Összeült a családi kupaktanács... A döntés: a hörcsögnek mennie kell! Hát elvittem a kisállatkereskedésbe, hátha valaki még örömét leli benne.

A Páromnak is voltak halai..., meg hörcsöge, a neve: Tökfej! Szegényke fél szemét kicsapta a kerekével..., de két évig élt! Azt hiszem, ő érettebb volt az állattartásra, mint én...

Szóval azt hiszem kijelenthetem, hogy mindketten teljesen kezdők vagyunk, hacsak azt a pár alkalmat nem számítjuk le, mikor mások kutyáira vigyáztunk...

 

 

Oldal: A gazdik kommentje
Bob - Teo, avagy Uffiduffi nagyfőnök és a Kisoroszlán kalandjai - © 2008 - 2024 - teobob.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat